Az év elején úgy terveztük, hogy a Subaruval versenyzünk az Eger Ralin, de nem sokkal a verseny elõtt jelentkezett egy komoly vevõ, aki egy héttel késõbb el is vitte az autó Angliába. Szerettünk volna egy komolyabb autót vásárolni, ami akár a bajnoki cím megnyerésére is képes. Ehhez azonban komolyabb támogatóra lett volna szükségünk. Tárgyaltunk is több céggel, de ahogyan lenni szokott, az utolsó pillanatban meghiúsult a dolog.

Ezek után több lehetõségünk volt: vagy kihagyjuk a teljes szezont, ezt nem akartuk, mert már így is nagyon hiányzott a versenyzés, vagy kisebb kategóriára váltunk, amit szintén elvetettünk, vagy pedig keresünk más ésszerû megoldást. Így jutottunk el a Skodához, aminek a fenntartási költsége kisebb, mint a mondjuk egy Subarué. A Prodrive-ról csak jót tudunk mondani, mindig nagyon korrektek voltak velünk szemben, de drágábban dolgoznak, mint a Skoda. Gondolok itt olyan elõre nem látható költségekre, mint egy összetört autó megjavítása.

A 24-es alvázszámú Evo III-as Octavia WRC-t vettük meg (az eredeti rendszáma MBO 9042), amit 2002-ben építettek. A Skodánál elég sok versenyen használnak minden autót, így a miénk is öt vb-futamon vett részt: 2002-ben Kenneth Eriksson versenyzett vele az Argentin, a Deutschland, a Sanremo és a Wales ralikon, 2003-ban pedig Didier Auriol a Török Ralin.

Egyelõre még nem sokat mentem az autóval, úgyhogy nem tudom megmondani, mire lesz képes. Úgy gondolom, hogy egy 2002-es fejlesztésû autónak mindenképpen jobbnak kell lennie, mint egy '99-esnek, mint amilyen a Subarunk volt. Most éppen a papírmunkát intézzük, ami után egy kisebb felújításon fog átesni, és még a Fehérvár Rali elõtt szeretnénk egy komolyabb teszten részt venni, hogy megismerjük az autót, és megtaláljuk hozzá az ideális beállításokat.

Természetesen most is, mint pályafutásunk alatt mindig, azért versenyzünk, hogy nyerjünk, de ez több dologtól is függ. Reálisan nézve a dobogót tartom elképzelhetõnek, de csak pár verseny után derül majd ki pontosan, hogy mire leszünk képesek az új autóval.