Sziasztok!

Sajnos megint nem sikerült… Ezúttal azonban nem a technika állta útját annak, hogy végre bizonyítsunk, hanem egy árok. Dozmaton az elsõ lassító utáni jobbosba túl szûken fordultunk be, és a jobb elsõ kerék behúzta az autót az árokba. Tomi állt a gázon, hátha kijön, de sajna az árok egyre csak mélyebb és meredekebb lett. Egyszer csak láttunk elõttünk egy bátor nézõt az árokban, aki vadul integetett, hogy álljunk meg, gondoltam csak van rá oka és rászóltam Tomira, hogy álljon meg. Mint kiderült, jól tettük, egy méteres átmérõjû betongyûrû tetején állt a nézõ, akinek köszönjük, hogy a nagyobb kártól megmentett minket. Ugyancsak köszönjük a lelkes segítséget mindenkinek, aki megpróbált bennünket kiszedni az árokból, nem rajtuk múlott, hogy nem sikerült.

Azért most, hogy a végét elmeséltem, csak leírom azt is, ami elõtte történt. Csütörtökön a gépátvétel után szerettünk volna tesztelni, futómûvet állítani, ezért kerestünk egy jó helyet Szombathely közelében. Nekem sajnos el kellett mennem a versenyzõi tájékoztatóra, aminek ugyan semmi értelme nem volt, de nem tudtam miatta ott lenni a teszt elején. Mire visszaértem, aggodalmas arcokkal találkoztam. Kiderült, hogy korántsem a futómû beállításoknál tartunk, nincs turbónyomásunk, ami nélkül akár el sem kell indulnunk pénteken. A fiúk végül hajnali fél kettõig dolgoztak az autón, Turi Tomiéktól is kaptunk segítséget, amit köszönünk nekik, és végül jó lett a kocsi. Már ami a turbónyomást illeti. Az elsõ gyors elsõ kanyarjában kiderült, hogy a Skoda hátulja nagyon magasan van, és rettenetesen megy keresztbe, a negyedik árokba lógás után már mondtam is Tominak, hogy ez így kalandos lesz… És volt még két gyors a szervizparkig. Az idõk ehhez képest nem voltak rosszak, ami megint csak meggyõzött minket arról, hogy van keresnivalónk az elejében. A vasvári gyorson már csak nevetni tudtunk kínunkban, minden kanyar vagy nagyon keresztben, vagy orrtúrósan sikeredett, de szerencsére nem idegesen fogtuk fel, hanem inkább viccelõdtünk a nyomorúságunkon. Aztán végre eljutottunk a szervizparkba, ahol kiderült, hogy a benzin utolsó cseppjeit használtuk már el, de beértünk, beállítottuk a futómûvet, és lelkesen indultunk tovább a következõ körre, hogy majd most eljön a mi idõnk. Az elsõ pár kanyar is ezt látszott alátámasztani, aztán… Lásd a szösszenetem elejét.

Nagyon el voltunk keseredve ezt talán mondanom sem kell. Egész hétvégén ezek a képek jártak a fejünkben, meg a mi lett volna ha… Ennek persze nem sok értelme van, azt hiszem akkor járunk legjobban, ha ezeket az energiáinkat a következõ, veszprémi futamra összpontosítjuk. El kell jönnie a mi idõnknek, persze hazai pályán nehéz lesz megverni Asit, akinek a szombathelyi gyõzelméhez gratulálunk. Mindenesetre mindent meg fogunk tenni, és bízunk magunkban. Még egyszer mindenkinek köszönjük a segítséget, nagyon hálásak vagyunk érte…