Nagyon vártuk a szombathelyi kiesésünk után, hogy újra versenyezhessünk, és végre elérkezett a veszprémi verseny pályabejárásának idõpontja. Igaz, a hétvégi tereprali verseny miatt kis csúszással, csak vasárnap délután kezdtük el a pályák felírását. Nem kis munka várt ránk, hiszen kilenc különbözõ gyorsot kellett megnéznünk.

Vasárnap rögtön a vadonatúj (legalábbis számunkra) tési gyorssal kezdtük, ugyanis ezen csak óránkénti felvezetéssel, maximum négy alkalommal lehetett átmenni. Mivel a tereprali verseny célja fél kettõkor volt, sietni kellett… De szerencsére háromra ott voltunk, úgyhogy hatig pont sikerült a négy menetel. Nagyon "vébés" a gyors, bár nagyon nehéz, mert tele van nagyon hasonló részekkel. Ráadásul nincsenek jellegzetes tereptárgyak, úgyhogy nem tanácsos eltévednem az itinerben. Ráadásul nagyon pontosan kell menni, mert a szélek nagyon sodrósak, és az út sok helyen szûk, jobbra-balra árkokkal, szakadékokkal. Sajnos nézõhelyet ajánlani nem tudok, mert úgy tudom, hogy nézõk nem mehetnek be erre a gyorsra.

Hétfõn reggel már tudtuk, hogy kemény napunk lesz, hiszen volt nyolc gyors, amit még fel kellett írni. Végül elkészültünk velük, ezzel rekordot döntöttünk, ennyi pályát még nem tréningeztünk le soha egy nap alatt. Szerencsére elég jól ment, jó volt a hangulat, bár a tréningautóban elromlott a légkondi, és muszáj volt a nagy melegben kicsit leengedni az ablakot. Képzelhetitek, hogy néztünk ki a nap végére…

Szóval nekiestünk a többi gyorsnak. Újabb próbatétel a navigátor számára, hogy kiismerje magát a sok különbözõ kislõtéri gyors között. Hol az egyik eleje, hol a másik közepe, hol a harmadik vége egyezik meg valamelyik másik gyorssal, van minden. Szerencsére elég jól voltak kigumizva a pályák, és végül mindig kilyukadtunk a célhoz, úgyhogy remélhetõleg jól írtunk fel mindent. Nagyrészt egyébként a klasszikus jutasi pályák új hangszerelésben. A cél majdnem mindig a jutaspusztai terület, úgyhogy nézõként ott láttok a legtöbbet, és viszonylag jól megközelíthetõ. Ráadásul a szervizpark is ott kerül kialakításra, úgyhogy mindig lesz valami látnivaló. A gyorsok alapvetõen tetszenek, szerencsére nincs bennük sok gléderes kitúrás, hanem a strapabíróbb murvás utak vonalát követik.

A kislõtéri területtõl kicsit távolabb, a hajmáskéri lõtéren található a "0" ponti gyors. Ez gyakorlatilag hasonló a rosszemlékû fehérvári verseny hasonló nevû gyorsaságijához, csak ellenkezõ irányba megy, és szerencsére itt is kevesebb a kitúrt rész. Jellemzõ a gyorsra, hogy nagy bukkanók után következnek erõsebb kanyarok, itt biztos érdekesek lesznek a féktávok. De ugyanakkor veszélyes is emiatt, kérlek, vigyázzatok, hogy hová álltok nézni! Érdekes lehet még a cél közelében, ott egy tempós rész van, végén egy jobb visszafordítóval.

És végül a két számunkra legkevésbé szimpatikus gyors, a sólyi erdõ és a Királyszentistván. Sólyt azért nem szeretjük, mert a közepe rettenetes minõségû az erdõben, sok a kilógó gyökér, nagy kõ. Az ugrató jó bemelegítés lesz a finnországi pályákra… Egyébként az ugrató utáni egyenes alján van egy nagyobb jobbos, onnan elég sok mindent lehet látni. Vagy onnan kb. egy kilométerre van egy hosszú egyenes, végén egy ugrató, utána pedig egy bal-jobb kombináció. Itt ráadásul majdnem összeér a pálya önmagával, úgyhogy minden autót kétszer láthattok. Negatívuma a gyorsnak nézõi szempontból, hogy csak egyszer van, de emiatt talán kisebb lesz a tömeg. Királyszentistván inkább azért nem szimpatikus, mert nem igazi rali pálya, csak megszokásból megyünk rajta minden évben. De legalább rövid, hamar vége, ráadásul sok az aszfaltos rész is benne. Nézõi szempontból azt a két részt emelném ki, ahol összeér a pálya, az egyik oldalon aszfaltról murvára fordulunk le mind a kétszer, a másikon pont fordítva.

Mindent összevetve nagy reményekkel várjuk a veszprémi versenyt, úgy érezzük, becsülettel letréningeztük és jól fel is írtuk a gyorsokat. Próbáltunk nagyon odafigyelni az elsõ két körben, mert a vb-n csak annyit lehet menni, és érzésünk szerint másodikra már majdnem tökéletes lett az itiner. Gondolkodtunk azon is, hogy csak kettõt megyünk mindenhol, hogy lássuk az mire elég, de aztán úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk a négy alkalmat. Csak jó lenne gyõzni végre egyszer, és nagyon komoly ellenfelekkel kell megvívnunk.

Reméljük, most sikerül, szurkoljatok nekünk!

Üdv mindenkinek, vigyázzatok magatokra!