Azt hiszem, hogy a hétvégi veszprémi versenyrõl, bármennyire is el voltunk keseredve, a kellemes emlékeket kell kiemelnünk és azokból építkeznünk a továbbiakban. Igaz, hogy megint nem értünk célba, hogy mûszaki gondjaink voltak, de ennek ellenére az elsõ nap úgy érzem, meggyõzõ autózással a rajttól kezdve vezettünk. Mégpedig úgy, hogy nem versenytársaink hibái miatt kerültünk az élre, hanem mert mi voltunk a leggyorsabbak. Hét gyorsból hármat meg tudtunk nyerni úgy, hogy a második gyorsasági végénél már leszakadt a váltónk. Sajnos a szerencse megint elpártolt tõlünk…

Akkor a versenyrõl kicsit részletesebben. A prológ nem sikerült túl rosszul, a harmadik hely jutott nekünk, mindenesetre arra jó volt, hogy érezzük, a beállítások most jól sikerültek. Nagy várakozással tekintettünk a következõ nap elé, hiszen az új tési pályával kezdõdött az igazi verseny, ahol ugye elvileg mindenki csak négyet mehetett felvezetéssel. Számunkra azért is fontos volt látni, hogy milyet tudunk ilyen feltételekkel menni, mert Finnországban még ennél is kevesebb alkalommal, mindössze kétszer mehetünk végig egy gyorson. A felkészülés ilyen szempontból tökéletesen sikerült, mind a két alkalommal abszolút idõt sikerült autóznunk, második alkalommal úgy, hogy a váltót egy spanifer tartotta nagyjából a helyén.

A második gyors vége felé Tomi már érezte, hogy valami nem tökéletes, a gyors után néztük, hogy miért mozog annyira a váltókar. Nem igazán tudtuk megfejteni, de nagyon elkeseredtünk. Azt hittük, ki sem bírja a szervizig, hiszen a verseny leghosszabb, 15 kilométeres szakasza állt még elõttünk, de egy második idõvel át tudtunk menni rajta. A szervizben kiderült, hogy a váltó szakadt le a tartóról. Mivel a menet szakadt ki a váltóházból, az egyetlen megoldás az volt, hogy váltót cserélünk. Erre a húsz perces szervizben nem volt lehetõség, annyit tudtunk tenni, hogy egy spaniferrel felkötöttük a váltót. Így kellett teljesítenünk a következõ három gyorsot. Az elsõ a tési volt újra, ahol megint a leggyorsabbak voltunk, aztán következett a két lõtéri gyors. Mivel a váltó nem volt tökéletesen a helyén, kapcsolgatott a mozgás miatt össze-vissza, de ennek ellenére a három gyors után már 20 másodperces elõnyünkbõl közel 10 másodperc maradt így is. A 15 kilométeres gyors elõtt azért, hogy kisebb legyen az idõveszteség, megcseréltük az elsõ és a hátsó kerekeket is. Ezt is felfoghatjuk újabb rákészülésnek Finnországra, ott lesz 60 kilométer gyorsasági egy garnitúra gumival…

Következett a szerviz, ahol a fiúk megpróbálták a lehetetlent, Túri Tomi cseh szervizesei meg is mosolyogtak minket, hogy nekiállunk váltót cserélni. Sajnos a rendelkezésre álló 45 perc kevés volt, 6 percet késtünk, ami 60 másodperces büntetéssel járt. Így aztán véget is ért számunkra az abszolút elsõ helyért folyó küzdelem.

Vasárnap már az elsõ gyors után kiderült, hogy valami nem stimmel az autóval, több dolog nem mûködött rajta. Nem volt rajtprogram, nem oldott a hajtás a kézifékre, a hátsó hajtás is betegeskedett. Aztán sólyi erdõn beragadt hatodik sebességben a váltónk, és úgy döntöttünk, hogy nem megyünk tovább, félreálltunk a gyorson.
Sajnos megint nem sikerült a régi álmunk, hogy abszolútot nyerjünk, de azért jó érzés, hogy szombaton nem fért kétség ahhoz, ki volt a leggyorsabb ezen a hétvégén. Gratulálunk Norbiéknak, nagyon szépen autóztak és megérdemelték a gyõzelmet!

Mindenesetre következik Finnország, szorítsatok, hogy véget érjen a pech-szériánk, ránk férne egy kis sikerélmény! Gyertek minél többen szurkolni!