Túl vagyunk a 2. napon is.

Négy és fél óra alvás után, hajnali 5-kor nekiindultunk. Mára nyolc, összesen 150 gyorsasági km várt ránk, minden pályát a tegnapiakhoz hasonlóan, kétszer lehetett végigjárni.

A végére sem sikerült megszokni a GPS okozta nyüglõdést, elsõ körben csak a 30-as és 50-es táblákra kellett figyelni, második körben pedig azt figyelni, hogy nehogy nyolcvannál többel menjünk. Persze rögtön figyelmeztet egy sípoló hang is rá.

A mai pályák közül a két legérdekesebb a 33 km-es Ouninpohja, és a 41 km hosszú Moksi nevezetû gyorsaságik. Az elõbbi állítólag a világ egyik legnehezebb és leggyorsabb szakasza, érdekes, hogy szinte végig homogén a pálya, nem váltakoznak állandóan a lassú, keskeny és gyors, szélesebb részek. Ez a pálya szinte végig gyors, az egyik bukkanóból esik át az ember a másikba, hol eldob, hol pedig nagyon eldob, vagy csak egyszerûen nem látni a következõ kanyart. Ezt a legnehezebb egyébként megtippelni, hogy melyik bukkanón hogyan fog viselkedni az autó.

A másik ominózus pálya ezen a versenyen a leghosszabb. Azért nehéz nagyon, mert állandóan változnak a gyors és lassú részek, vannak nagyon szûk, de ennek ellenére gyors szakaszok, aztán széles és nagyon gyors, aztán meg keskeny, de viszonylag lassú rész…

Vegyes érzésekkel fejeztük be a mai napot, egyrészt nagyon tetszik minden pálya, másrészt nagyon nehéz még csak részekre is emlékezni ennyi különbözõ gyors esetén (összesen 265 különbözõ gyorsasági km a 380 km össztávból!), így abszolút az itinerre és Robira hagyatkozva fogunk menni. Ez persze nem baj, csak ha abból indulunk ki, hogy egy magyar verseny általában belefér egy itiner-füzetbe, itt pedig eddig 7-et írt tele Robi, el lehet képzelni, mennyi kanyar van!

Holnap reggel 9-tõl 9:15-ig lehet a Killeri superspeciált tréningezni, azt éppen maximum 30 km/h-val. Biztos nagy élmény lesz. Délután gépátvétel, aztán péntek reggel nyolckor rajt!

Üdv mindenkinek, holnap jelentkezünk.