Sziasztok!

Mindenekelõtt, szeretnénk megköszönni a szurkolást a pályák szélén, hiszen nagyon jó hangulatú versenyen vagyunk túl, sok nézõvel, akik között nagyon nagy élmény autózni!

Nehéz volt a jubileumi Veszprém Rallye, az autónak és nekünk is, de azt hiszem mindennek ellenére a végén összességében jó emlékekkel jöttünk el a díjkiosztó után.

Nehéz volt az autónak, hiszen néhol rettenetes minõségûek voltak már a pályák (fõleg ott, ahol a másodosztály után mentünk), de általában már a második kör mindig sokkal kövesebb és kijártabb volt, mint elsõre. Hiába tettünk meg mindent, hogy szûken forduljunk el a kanyarokban, mentünk arra, amerre a nyomok vittek. De azt azért hozzá kell tenni, hogy a Subaru méltónak bizonyult a kislõtéri pályákhoz, mindenen átment, mint egy tank. Semmi baja nem volt végig a verseny alatt, két féltengelyt kellett cserélnünk, mert lecsúszott a gumiharang róluk, és egy hátsó féktárcsa tört el, mert a hûtõbordák közé beszorult egy kõ és szétrepesztette (ettõl nagyon megijedtünk, mert borzasztó hangja volt belülrõl, és nem tudtuk, hogy mi a baj). Ja igen, és nekem sikerült eltörnöm egy kerék-tõcsavart, amikor ki kellett cserélnünk egy kereket a kislõtér után. Még szerencse, hogy gyárilag öt csavar tartotta, így maradt még négy… Hihetetlen, hogy mennyire zokszó nélkül átmegy mindenen, keresztben árkokon, fejnagyságú köveken.
Sikerült nagyon jól eltalálni a futómû beállításait is, erre többek között a sok ugratón volt szükség, a legritkább esetben sikerül ugyanis teljesen egyenesen elugratni, és mégis hibátlanul ért földet keresztben is az autó. Pedig a hosszú lõtéren van egy hatodikos ugrató, ahol eléggé keresztben sikerült elugranunk… De kiadta. Mint ahogy kiadta Sólyon is, a nagy ugrató alatti jobbosban, aki ott állt, tudja, mirõl beszélek. Elõször a jobboldali két kerékre állt fel az autó, utána a baloldalira. Még Tomi is azt mondta utána, hogy már csomagolt, pedig õ ritkán mond ilyet. De helyette szerencsére inkább valahogy mégis befordította az autót. Szerencse, mert szüleink, családaink, gyermekeim mind abban a kanyarban álltak. Szép lett volna beesni eléjük…

Nehéz volt másrészt nekünk is, fõleg az elsõ nap. Hiába könyörgött az egész mezõny a szervezõknek, a versenyigazgatónak azért, hogy 2 percre rajtolhasson a mezõny (tudjátok, kinn Lengyelországban megy az autónk, ott még aszfalton is két percre indulnak). Ezért aztán az ösküi pályán a fák között olyan szinten állt a por, hogy a hatodikos részeken kettesben poroszkáltunk, keresve a kanyarokat, sõt, sokszor az egyenest is. A lõtéri gyorson pedig mivel többször oda-vissza kanyarog a pálya, pont elénk fújta a szél az elõzõ autó porát. Pedig szerintem nem errõl kellene szólnia a murvás versenynek, hogy ki talál át jobban a hatalmas porban. Második nap sokkal jobb volt, ott már két percre rajtolhattunk. Reméljük, hogy az egyébként nagyon jól szervezett, színvonalas verseny szervezõi levonják a tapasztalatokat ebbõl, és a jövõ évre változhatnak a dolgok.

Végül is azt hiszem, mindent egybevetve jó versenyt zártunk, hiszen ismét célba értünk, értékes pontokat gyûjtöttünk, és nem utolsó sorban autóztunk egy jót! A csapat is maximálisan teljesített, hiszen kettõbõl két autó célba ért, bár a vb-re szánt Mitsubishi nem lett jobb a hét végén Tobak Zoli kezei között… Egyébként gratulálok az eredményéhez!

Még egyszer szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki eljött a pályák szélére a nagy porba a szurkolást, reméljük idén még találkozunk!

Tagai Robi