Élménybeszámoló

Végre valóban élményekrõl beszélhetünk. Azt hiszem, ez már ránk fért, hiszen a német futamtól kezdõdõen nem sok minden akart nekünk sikerülni.
Elég vegyes érzelmekkel tértünk haza, de most már boldogok vagyunk, hiszen elõször tudtunk igazán harcolni az elsõ helyért. A megtartott 11 gyorsaságiból hatot mi nyertünk, és ez végre már valami olyasmi, amit azóta szerettünk volna, amióta megvettük a WRC-t.
Az elsõ két gyors után már látszott, talán most közel lehetünk az elejéhez. A második szakaszon, Fonyon szinte mindenkinek gondja volt, többek közt mi is megforogtunk egy havas részen.
Janiék sajnos hamar kiálltak a sorból, így elsõ nap végén másodikként, Balázsék mögött 14, illetve Turiék elõtt 7 másodperccel álltunk. A különbségek tehát nem voltak nagyok.
Másnap az elsõ gyors céljában állítólag elvittük a fotocellát, amit csak késõbb tudtunk meg, én észre sem vettem. Következett a kékedi gyors, ami lehetõvé tette számunkra, hogy izgalmassá tegyük a verseny végét. Ez a szakasz a felétõl nagyon jeges, hókásás volt, és szerencsére egész gyorsan áttaláltunk rajta, így Balázsékat itt majdnem 8 másodperccel vertük.
Az utolsó gyorsra a hátrányunk 2,4 másodpercre csökkent, ám az utolsón 1 másodperccel rosszabb idõt autóztunk, mint az újdonsült bajnokok.
Ezúton is szeretnénk Nekik gratulálni mind a zempléni, mind pedig az éves gyõzelemhez!

Nagyon szépen köszönjük azoknak a bíztatását, akik nekünk szurkoltak, reméljük, hogy ezzel az eredménnyel meg tudtuk hálálni.

Tagai Tamás